2006 július 26. és 30-a között megbillent a föld Marosvásárhely alatt, mivel pár ezer fiatal test nehezedett a Maros partra és a Vikkend telepre azon céltudattal, hogy részese legyen a Félsziget fesztivál nyújtotta lehetőségeknek.

          Mi, a Keskeny út sátor, két tusványosi túlélőpróba után első alkalommal itt is megjelentünk eme rendezvény hőségének tömegmagányában. Mint mondám, Keskeny út név alatt tömörültünk: katolikus, református, evangélikus és unitárius fiatalok, ökumenikusan és mindig az árnyékban. Velünk tartott még két drog prevenciós szakember Szegedről (Schád László és Pocza Edit) akik fáradságot nem ismerve a keskeny utasok terapeutái és kliensei lettek egyidőben.

          Öt napos útra indulván tarisznyánk is tele volt nemcsak konzervekkel és paradicsommal, hanem szebbnél szebb lelki és szellemi táplálékkal: áhítat, előadás, alkossarok (rajzolás, festés, bogozás, dráma játékok, s ami tetszik), gitárest, filmnézés és zsíroskenyeres-üdítős beszélgetés volt a napi ajánlatunk. Ezt a napi menüt ki is nyomtattuk, írtuk, rajzoltuk és ragasztottuk.

          A Keskeny út sátor élete nem olvadt bele a koncertek zajába és a reggeli strandra irányuló népvándorlásba, hanem szerény autonóm életünk mellett tettünk hűséget. Szerdán este a frissen felhúzott sátrunk tövében A jövő kezdete (Pay it forvard) című filmet tekintettük meg. A film története egy ötlet körül alakul ki, mely szerint három embertársnak nyújtott segítség egy fontos probléma megoldásában amire az illető egyedül nem képes, és a segítségek továbbadása háromszoros osztódással talán egy cseppet jobbá tenné ezt az egész mindenség... A beszélgetés fő kérdése az volt, hogy utópisztikus- e az ötlet, eljutva addig, hogy utópia-e Isten országa.

          Másnapi témául az okkultizmus szolgált Szilágyi László (Sziszi) előadásával megborsózva. Az előadó személyes élménye, melyben egy jó szándékú ember eljut a jó és rossz világ közötti meghasonlásig, majd ráébred hogy tudatlanul kárt okozott a hozzáfordulókon- még a szakembereinket is elgondolkoztatta. Az esti Gothika film pedig a túlvilági üzenetek életünkben való jelenlétének kérdését vetette fel.

          Pénteken Schád László tartott előadást a drog prevencióról, olyan érdekességeket is ismertetve, mint azt, hogy egy ártatlannak tűnő tábla csokoládétól, amit gyerekkorunktól kezdve előszeretettel majszolunk, egy kutya például feldobhatja bakancsait. Az is elhangzott, hogy ha most fedeznék fel az alkoholt, akkor a kábítószerek tiltott listáján lenne, miközben mi már az ősöktől kulturálisan megtanultuk beledugni kisujjunkat a pálinkába. Az esti Rekviem egy álomért (Reqviem for a dream) film hatására még a koncerttől is elment a kedvem, nemhogy a drogtól (elnézést ezért az őszintén is személyes mondatért).

Szombaton a kemény témák után csicsergő napunk volt ugyanis Hankó Nagy Alpár a szerelemről tartott előadást, többek közt kitérve a házassági kötelék lényegére, ami kimondatlanul is szemléltetve volt Samuval a másfél év körüli szaladgáló kisfiával. A Juseppe Tornatore által rendezett Cinema Paradiso film után nem volt beszélgetés, valószínűleg mindenki elindult, hogy keressen magának valakit...

          Vasárnapi előadónk, Kolumbán Gábor hagyomány és jövőkép tematikájú előadásával mintha az előtte elhangzott áhítatot folytatta volna életének és hitvallásának bizonyságtételével. A felnőtten megkeresztelkedett, családi gondokon és a politika szöktetőin keresztülbukdácsolt, tanárrá és főgondnokká állapodott" embertől megtudhattuk, hogy ha szülők leszünk, gyermekeinket nem birtokolhatjuk mint tulajdonunkat. Azt is érdekes volt hallani, hogy falvainkban rengeteg hagyományos érték van, amely összeilleszthető modern és posztmodern életmintákkal, valamint a cserekereskedelemmel ki lehet kerülni egynéhány pénz túrta láthatatlan csapdát.

          A hitelesség nyakát szegném, hogyha kihagynám e beszámolóból azt a sok jó hangulatú együtt töltött időt: gitáresteket, kevés ám tartalmas beszélgetéseket másokkal és magunk között, azt a drámajátékos délutánt, amikor reklám gyanánt kiálltunk a sátor elé és korunkat meghazudtolva fogócskáztunk, ugráltunk, mászkáltunk, majd némán és halandzsanyelven szobrokat és élethelyzeteket teremtettünk.

          A jövő kezdete című film gyerek főszereplője mondja: Vannak akik megijednek attól, hogy máshogy is élhetnének. Vannak akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz, még a rossz dolgokhoz is, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen ember feladja, és ha ők feladják, akkor mindenki veszít."

Talán azért voltunk a Félszigeten, hogy ők ne adják fel, és hogy mi ökumenikus Keskeny utasok, mi se adjuk fel.

          A vasárnap délutáni záporeső befejező mozzanatként lemosta izzadt és poros arcunkat, akár egy személyes isteni üzenet, amely ekképpen bíztat: Próbára tettelek, megedzettelek, ezennel munkatársam vagy a hozzám vezető keskeny úton, mely mindig be van ágyazva a tágas útba, legyen az Félsziget, Tusványos vagy életed egyéb területei. Áldásom rád!

Kocsis Tünde (Pancs)

Vissza