„Megmutatjuk a félszigeten, hogy lehet Istennel élni és hogy az jó.” Jelezte sátrunkon a kiírás, mely tulajdonképpen fő célunk is volt, a szolgálat és a félszigetelés mellett.

Programunk, melynek "reklámját" néha az eső áztatta a sátor külső falán, csendesen indult minden reggel, ugyanis a Csend Beszélt hozzánk. Hogyan is beszél a csend? Általában papírról. Bibliai idézetek által, melyek a sátor falairól, falait helyettesítve szóltak hozzánk. Ezt követően az Úr szava hallatszott, más-más embereken keresztül. Áhítataink eleinte saját berkekben voltak megtartva, majd csatlakoztak hozzánk, a „mifikések”, és együtt tartottuk meg ezen alkalmakat. Szó volt az időről, a szeretetről, az álmokról, a teremtett világról, az igaz barátról, az örök életről, és egyéb témákról is.

Szomszédjainkkal is együtt működtünk. Többen jöttek hozzánk az alkoss sarokba, és a láthatatlan színházba, ahogy mi is festettünk pólót, és fejtettünk logikai feladatokat náluk. Gipszmaszk készítő sarkunk szintén színes része volt programunknak, néha már-már futószalagon haladt, mert szükség volt a kooperatív munkára és a gyors együttműködésre, az érdeklődők, a betérők illetve bevállalós emberek miatt.,

Jó idő esetén, és nem csak, párhuzamos foglalkozás volt, a láthatatlan színház, gipszmaszk-készítés, rajzolás- festés, sógyurmázás. A Betérők többsége azzal "védekezett" az alkotás ellen, hogy nem tud rajzolni, de kézbe véve a ceruzát, filctollat avagy zsírkrétát, értékes, sokatmondó (egyéni jellegű) művek születtek, melyeket akár művészeti alkotásoknak is nevezhetnénk .

Egy más világot képviseltünk a félsziget keretén belül, nem a sör, a buli volt az első helyen, hanem az embereknek, a sátorba betérőkkel való foglalkozás levezetése, illetve beszélgetések kialakítása.

Próbáltuk megmutatni azt is, hogy nem szükséges nekünk ital, hogy jól érezzük magunk, s hogy „bulis” legyen a hangulat. Önmagunkat adtuk, adjuk minden percben, lehet néha nem úgy ment, ahogy szerettük volna, mint ahogy elterveztük, de nem adtuk fel. Hol az eső, hol a napsütés, hol a fáradtság, mindig kellett valami ellen küzdeni, de úgy érzem érezzük képesek voltunk teljesíteni feladatunkat, és kitűzött célunkat.

Reméljük, hogy több embert megérintett az általunk levezetett program, reméljük, betérők közül többen voltak olyanok, akik többel mentek ki a sátorból, mint amennyivel bejöttek.

Ezúttal is köszönjük a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Református Egyházkerület, és a Magyar Ifjúsági Tanács, valamint Tőkés László püspök, ep-képviselő úr és Ferenczy Kornélia támogatását, akiknek az áldozata nélkül nem tudnánk folytatni ezt a munkát.

 A Keskeny Út fesztiválmissziós csoport nevében

 Vas Zsuzsanna

Vissza