A Keskeny út mozgalom zöldfülű újoncaként belepottyantam egy szinte velem egyidős, befutott erdélyi rendezvénybe. A „Húsz esztendőm hatalom” mottó hónapok óta ott csengett sokunk fülében, s ezúttal nem annyira József Attilát, mint inkább a XX. Tusványosi nyári szabadegyetemet juttatta eszünkbe. A programlehetőségek színes skáláján számos sátor kínálata sorakozott fel, e sátrak között évek óta jelentős helyet foglal el a Keskeny út sátor is, melyet talán más rendezvényekről is ismerhet az olvasó (pl. EMI tábor, Félsziget). Miről is szól ez a mozgalom, milyen tevékenységek folytak az elmúlt héten e sátorban?

Ökumenikus vallásos ifjúsági mozgalom, melynek célja, hogy fiatalok által fiatalokat szólítson meg akkor is, amikor a szomszédban dübörög a zene, amikor a külvilág hivalkodása megbénítja a lelki elmélyülést, az önvizsgálatot, a művészi hajlam kifejeződését és a tiszta ésszel való gondolkodást. Egy kis gondolati elmélyülést, lelki és vallási feltöltődést nyújt, az arra éhezőknek és mindazoknak a kíváncsiskodóknak, akik beléptek a sátorba.

Minden reggel áhítattal kezdődött, ahogyan az helyén való is egy vallásos ember, közösség életében. Az áhítat közvetlen hangneme, az együtt imádkozás erőt adott a napi munkához, majd ez után előadásokat hallgathattunk meg. Barta Károly református lelkész a szerelemről tartott előadást csütörtökön, egy kicsit más szemszögből beszélt a már meguntnak hitt témáról, rámutatott arra, hogy a mesebeli Béla béka nem válik királyfivá egyetlen csóktól, és hogy az álmok, a rózsaszín felhők világából alá kell szállni a valóság földjére, ha tartós kapcsolatra vágyunk.

Pénteken Nap Kati pszichológus Emó-sok(k) című előadása nyitotta fel kicsit jobban az érdeklődők szemét. Egy kis betekintést nyerhettünk, hogy milyen az ilyen fiatalok világa, miért kezelik másabban a körülöttük történteket, mint az átlagember és, hogy minek köszönhető náluk a magány érzése, az egyedülléttől való rettegés. Az előadást ízesebbé tette egy olyan jelenlévő, aki valamikor emósnak vallotta magát, de ahogy ő mondta, mára már „happy” lett és mindezt a „gyógyulást” a melléje szegülő barátoknak valamint egy filmnek tulajdonította

Szombaton Schád László pszichológussal és Ábrám Noémivel együtt vitattuk meg a nők és férfiak közti hasonlóságok, különbségek és szerepváltozás okát, lehetséges következményeit. Hosszan tartó beszélgetés követte a Jó-e a közös kassza házaspárok esetében vagy inkább mindenki külön? kérdést.

Minden nap kézműves tevékenységgel egyidőben élmény színház volt. A színház alanyának nem volt más tennivalója, minthogy a lesötétített sátorban levő keskeny utasokra bízza magát. Bekötött szemmel élhette végig a teremtéstől az élet kiteljesedéséig női, illetve férfiúi mivoltát.  Hangok, érintések, bibliai szöveg, lágy zene, életre szóló ”recept” a Bibliából… Más-más érzéssel távoztak a sátorból, némelyek szeméből könnyeket fakasztott, vagy éppen nevetést az elhangzó szöveg, de úgy érzem, hogy valamit sikerült átadnunk nekik, hiszem, hogy valóban élmény volt átélni, újraélni azokat a jeleneteket, melyeket mi csak kölcsönöztünk az ÉLETből.

A kézműves tevékenységeken különleges alkotások születtek: rajzok, agyag tárgyacskák, karkötők. Nemegyszer jegyezte meg valaki, hogy évek óta nem járt a kezében színes ceruza, s micsoda élmény újra leülni egy üres lap mellé, amely csak arra vár, hogy megjelenítse rajta a valódi önmagát.

Az estét gitárszó tette vidámabbá, hangulatosabbá, körbeültünk és sorra énekeltünk kedvenceinket. Kivételt képezett péntek, amikor ökumenikus istentiszteleten vehettek részt az érdeklődők. Istentiszteleti szolgálatot végzett egy katolikus, egy református és egy unitárius lelkész. Közreműködött a Knock Out együttes 2 tagja is, ők a zenei részt erősítették.

Az estét mindig olyan filmmel zártuk, amelynek témája megegyezett a napi témánkkal is. Filmvetítés után pedig zsíros kenyér és üdítő mellett mindenkinek volt alkalma kifejteni a filmmel kapcsolatos érzéseit, véleményét.

Sátorzárás előtt keskeny utasokként megfogalmaztuk az elmúlt héttel kapcsolatos élményeinket, beláttuk, hogy bár igyekeztünk mindent tökéletesen teljesíteni, mégsem mindig sikerült ez, emberi mivoltunkból fakadóan, de mindannyian tudtuk és érzetük, hogy volt értelme a munkának, amit kifejtettünk és hisszük, hogy a hozzánk látogatóknak tudtunk valamit becsempészni abba a tarisznyába, amivel hazatért. Most pedig egy kis erőt kell gyűjteni,ki kell pakolni a hátizsákokat, ki kell mosni a „heti szennyest”, és készülni, mert a Keskeny út a Félszigeten is várja látogatóit!

 Mátéfi Timea

Vissza