Szerda délelőtt érkeztünk meg a Gyergyószentmiklóstól 3 kilométerre levő tábor helyszínére. Első programpontunk a sátorhúzás volt, elsőként a nagysátrat kellett felhúznunk, amely a programjainknak adott otthont, majd a saját kis éjszakai szállásunkat tettük lakhatóvá.

         Kezdésként élményszínház volt a programunkban, melynek során a látás érzékének kivonásával és más érzékek bevonásával egy érdekes formáját élhették meg a betérők a színház (és ezzel egy időben a szereplés) fogalmának. A gitárest egy kis technikai malőrrel kezdődött, a gitár úgy döntött nem hajlandó ilyen korán munkába állni, így énekléssel telt el ez az idő, s még előkerült időközben egy gitár is, a táborlakók segítségével. A napi programot teázás és zsíros kenyerezés zárta, a jégesőt megelőzve.

         Beszél a csend, indul a második nap, majd Bardócz Csaba ikafalvi lelkész tartott áhítatot a Tékozló fiú példázatáról, annak modern változatairól. Ezt követően Nap Katalin, gyergyószentmiklósi pszichológus, két nappal az esküvője előtt, beszélt a gyászról, arról, hogy hogyan engedjük el szeretteinket, azokat akik továbbléptek életünkből és azokat akik a másvilágra költöztek. A délután beszélgetéssel, agyagozással, bogozással, rajzolással, festéssel telt, és mindenki saját akarata szerint választhatott, hogy mivel szeretne foglalkozni. Az esti film, a Leckék az életről, érdeklődést váltott ki az emberekben, és az ezt követő teázás és zsíros kenyerezés is vonzotta a betérőket.

         A harmadik nap hamarabb indult, mert bevezettük a reggeli tornát, hogy bemelegítve induljunk neki a napnak, ezt követően beszélt a csend, majd Bartos Károly papolci lelkész tartott rendhagyó áhítatot, a ragaszkodásról, a foggal körömmel való kapaszkodásról, és egyebekről is. A napi előadónk Simó P. József Tibor csíkszeredai pszichológus volt, aki Hív pozitív gyermekeket nevel, és előadásának témája: Van-e élet az AIDS után? Sok érdekes dolgot tudhattunk meg a betegséggel küzdők életéről, és azokéról is, akik felvállalják, hogy együtt élnek velük. A délután főszereplője ismét a kézműveskedés és a beszélgetés volt majd a gitár és énekszó vette át a hangot. Az esti film, a Bakancslista, érdeklődési rekordot döntött, mint ahogy az azt követő beszélgetés is.

         A reggeli torna már nem ment olyan könnyen a negyedik nap során, de próbálkoztunk. A hangolódás kellemes csendes zenével indult, majd ismét Bartos Károly tartott déli áhítatot, ezt követte a szenvedélybetegségből, itt alkoholizmusból gyógyultakkal való kerekasztal beszélgetés, melyet Geréb Géza székelyudvarhelyi segítő vezetett. Nagyon érdekes beszélgetés volt, egy olyan gyógyult, aki 8 éve mondott le a szenvedélyéről, mindössze két hetes terápia segítségével, illetve egy másik gyógyult, aki egy 9 hónapos terápián vett részt, és fel meri vállalni, hogy igenis volt olyan időszak az életében, amikor az alkohol vezette, de most már ő az, aki irányítja életét. Az előadás kulcsmondata: az alkoholistától egy gyógyultat egy fél pohár pálinka választ el, legalábbis bennem ez hagyott nyomot.

A délutáni időszak főszereplője az élményszínház volt, melynek során újfajta élményekben lehetett részük azoknak, akiknek sikerült bejutniuk, és akik türelmesek voltak. Sajnos ennél a programrésznél az idő nem tartott velünk, mert bármennyire próbálkoztunk nem volt elég belőle. A film ismét érdeklődést keltett, Egy kosaras naplója, és az azt követő beszélgetős zsíros kenyeres teaest is vonzott embereket.

A tábor utolsó napja számunkra is érdekesen kezdődött, az ökumenikus istentisztelet programunk részévé vált, így a délelőtt folyamán ez az egy szolgálat volt a mienk. A katolikus református és unitárius egyház képviseltette magát egy-egy lelkésszel. Mindhárom részről egy-egy útravalót kaptak a tábor lakói és Isten áldását kértük a tábor lakóira és a missziósok munkájára. A délutáni program az előző napi élményszínház folytatásáról szólt, illetve a kézműveskedésről, beszélgetésről majd ismét élményszínházról, és este 19 órakor bezárt a Keskeny Út Sátor, összefoglaltuk az akkor és ott megfogalmazásra kerülő élményeinket, és lebontottuk a sátrat, majd a nagyon nehéz búcsúzkodásnak is nekifogtunk. Mely végül is egy kalandos hazautazással zárult.

                                                        A kis csapat részéről,

                                                                  Vas Zsuzsanna

Vissza