Osszunk kártyákat:

Ki hosszabb, ki rövidebb utat maga mögött tudva megérkeztünk Tusnádfürdőre, a 21. Tusványos-nak helyet adó kempingbe.

Miután lefoglaltuk sátorhelyeinket, már kezdődhetett is a munka. Első megbeszélésünk során elmondtuk, ki hogyan érkezett, van itt, és mit vár el az itt eltöltött időtől, majd egy bevezető áhítattal indítottunk, melynek során próbáltunk ráhangolódni az elkövetkező napok munkájának hangulatára, és némi kis koncert is belefért a nap lezáró programjába.

Második napunk (a szabadegyetem első napja) a napi feladatok leosztásával, elosztásával kezdődött, nem beszélve a sátorhúzásról, és annak otthonossá tételéről. Vigyáztunk arra, hogy mindenkinek jusson feladat, kinek a füzetek összeállítása, kinek a plakátok kifüggesztése, kinek más és más feladatok.

Kezdődjön a játszma:

Az eredményesebb munka érdekében első programpontunk az áhitat volt, hogy lelkiekben, és mostmár nem csak belső körben, is gazdagodjunk, illetve fel tudjunk készülni az előttünk álló napra. Ezt élményszínház követte, amelyet nem kis érdeklődés övezett, ezzel egy időben a várakozók számára kézműves foglalkozás, alkoss sarkok működtek. Az első esti gitárest eleinte nem örvendett nagy érdeklődésnek, de később meghozta a kedvet az emberek számára. Az esti film, az Ádám Almái (2005-ös dán-német filmjáték) érdeklődő, és kíváncsi embereket vonzott a sátorba, és nem csak a filmre, hanem az azt követő beszélgetésre is.

A harmadik nap sem kezdődhetett a napi feladatok leosztása nélkül (kártyák kiosztása), majd áhítattal indítottunk, melyet Bartos Károly, Papolc-i református lelkész és pszichológus előadása követett, Ki gyógyítson, Isten vagy a pszichológus címmel, mely ellen határozottan tiltakozott, és úgy szűrtük végül is le, bárki gyógyíthat, de a két fél nem zárja ki egymást, talán átírható a cím úgy is, hogy Ki gyógyítson Isten és/vagy a pszichológus.

Az előadás befejeztével megkezdődött a kézműves foglalkozás, melynek során egy-egy asztalnál lehetett bogozni, agyagozni, festeni/rajzolni, de nem volt kizáró jellegű a foglalkozás azok számára sem, akik nem akartak épp alkotni, mert beszélgetni, vagy csak épp hallgatni, aludni volt kedvük. A gitárest során egyre többen jelentek meg, és kapcsolódtak be a hangolódásba. Az esti film a Schrink (amerikai vígjáték, dráma 2009.) mondanivalója által érdeklődést váltott ki, és az azt követő beszélgetésen is elég sokan vettek részt. Ezzel zárult a második napi játszma.

Negyedik nap áhítat után Ruszka Sándor, Kézdivásárhelyi kollégiumi lelkész: Csak azt nem tudom, ki vagyok- Alternatív önismereti előadást tartott, A Biblia, az állatok és én alcímmel. Az előadás végére ténylegesen felmerült egy pillanatra mindenkiben az a gondolat, hogy ki is vagyok én?. Az előadás érdekessége, a zenében is megmutatkozott, ének és szöveg formájában is. A napi program alkoss sarkakban való tevékenykedéssel folytatódott, majd gitárest, és az esti film Crash (Ütközések, 2004-es film) következett, de nem maradhatott el a zsíros kenyér és forró tea melletti beszélgetés sem, mellyel ez a nap és játszma is lezárult.

Az ötödik nap, újra kártyaosztással indult, ki ki magára vállalta a saját vagy más feladatkörét, az áhítat során kaptunk házi feladatot, elgondolkodni dolgokon, azon, hogy hogy állunk mi a csend fogalmával, mi a zaj, a sietség, az idő, mit hozhat magával, mire mondjunk Igent, vagy Nemet, Jézussal és Istennel való találkozás, ha ők hívnak akkor lesz teljes az életünk?, s ami talán a legfontosabb, és mindenki meg kellene fontolja: A saját életben való munka, úgy lelkiekben, mint más területeken.

A napi előadást Nap Kati tartotta, A gyász – Hogyan „engedjük” el halottainkat? címmel, de nem csak a halottainkról volt szó, hanem egy-egy kapcsolatban való változás megéléséről, egy-egy szakítás és fizikai veszteség feldolgozása, és az élet újraindulása volt a lényeg. Hogyan lépjünk egyik szakaszból a másikba, Sirassuk meg halottainkat (az elvesztett dolgokat), merjünk részese lenni a rítusoknak, és beszéljünk a fájdalmainkról.

Az utolsó játékrész a kártyalapok begyűjtése előtt az élményszínház volt, melyben az érzékek által lehetett megtapasztalni egy 2000 évvel ezelőtti eseményt, a mai modern kor elemeivel bővítve.

A kártyalapok begyűjtése, eredményhirdetés:

A 12 fős kis csapat számára a sátorzárás még nem jelentette a tábor végét, mert hátravolt még egy záróakkord a táborból, az ökumenikus istentiszteleten való részvétel, mely lelkiekben is/újra útjára bocsátotta a tábor lakóit.

Már csak a közös kiértékelő, a felszerelés összegyűjtése, és a búcsúzkodás maradt hátra, mely másnap délig tartott, míg az utolsó Keskeny utas is el nem hagyta a Tusnádi Kemping területét, remélve, hogy jövőre ugyanitt, és ugyanígy itt lehet.

Mindenki nyert, ahogy a kiértékelőben elhangzott, pozitív gondolatokkal, és sok jövőbeli tervvel indultunk neki a jövőnek.

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik anyagi, és fizikai segítséggel támogatták a 21. Tusványoson való részvételünket, külön köszönet még egyszer az előadóknak, és Schád László, Szegedi pszichológusnak, aki képzéseinken és ezen a bevetésen is támogatta csapatunk munkáját.

                                                                                              Vas Zsuzsanna

Vissza