Zöldfás hétvége

Elindulni, utazni, úton lenni, megérkezni...akár az Élet nagy szakaszai is lehetnének, de ezúttal egy valódi, szószerinti útról szeretnék beszámolni.

Hosszú ideig tartó tervezgetés eredményeképpen április harmadik péntekének reggelén Kolozsvár főtéren 14 fiatal gyűlt össze, hogy egy hasznos hétvégét töltsön el a Szeged melletti Domaszéken. A Keskeny út ökumenikus fesztiválmissziós csoport tagjaként immár másodszor volt alkalmam részt venni ezen a képzésen, melynek Schád László szegedi pszichológus (és egyben a Keskeny utas csapat barátja) volt a koordinátora, munkatársa pedig Csernus Anikó.

A kimerítő út után lelki és testi felüdülést jelentett az a rövid séta, amit Szeged központjában tettünk. Megnéztük a Fogadalmi templomot, és egy lelkes idegenvezető segítségével a dóm tornyának magaslatából is megszemlélhettük a várost, annak jellegzeteségeit. Betelve a csodálatos látvánnyal, megújult erővel térképeztük fel a környéket, hogy rátaláljunk a Zöldfás Katolikus Ifjúsági Központra, mely ideiglenes, hétvégi otthonunkat és munkaterünket képezte. Tárt karokkal, finom, meleg ebéddel, mosollyal és izgalmas programmal vártak bennünket.

Az élettel, tavaszi illatokkal és színekkel teli környezet gyermekeként ölelt magához, mi pedig egymást, hiszen a hétvége második napján csatlakoztak hozzánk a Brüsszelből viszontagságok közt hazaérkező csapattársaink (az izlandi vulkánkitörés maggátolta őket a pontos érkezésben). Csatlakoztak hozzánk ugyanakkor a SZETITEL(Szegedi Tini-telefon Lelkisegélyszolgálat Egyesület) és a TEKMEK(Temesvári Keresztény Magyar Egyetemsiták Közössége) tagjai is, hogy együttes erővel lássunk a munkának.

Bár különböző földrajzi területeken működünk, célunk e képzéssel ugyanaz volt: kapcsolatépítés, tapasztalatcsere, a szakmai munka hatékonyságának javítása és növelése. Feladatunk ugyanakkor az is, hogy saját működési területünkön az ifjúság helyzetéről, ifjúságsegítő tevékenységeinkről tájékoztassuk a régió fiataljait.

A munka kiscsoportban és nagycsoportban folyt, mindenik szervezet megfogalmazta a maga egyéni céljait és ennek tükrében dolgozott a hétvége folyamán. Nagycsoportos tevékenységekre esténként került sor.

 Péntek esténket Plesi, ismertebb nevén Plesnovics András zenész, rock-történész, a Szegedi Tudomány Egyetem tanára tette még vidámabbá és izgalmasabbá. Olyan hétköznapi használati tárgyakból csalogatott ki hangokat, amiket az ember kidob, vagy eszébe sem jutna párosítani.

Szombaton a mi csapatunk imával és énekkel kezdte a napot, a szolgálatot Sógor Árpád református lelkész végezte, segítségével lemerülhettünk lelkünk legmélyébe, szembe nézhettünk az áhítat csendjében önmagunkkal, és erőt kérhettünk Istentől munkánkhoz. Ezt követően kiscsoportos foglalkozás következett, amely során helyzetgyakorlatok és játékok révén próbáltuk tudatosítani önmagunkban és társainkban, hogy hogyan csapódik le gyakorlatban az első benyomás és az előítéletek kérdése. A fejlődés érdekében megosztottuk egymással a bennünk megfogalmazódott gondolatokat, érzéseinket. Ugyanakkor a táj nyújtotta lehetőségeket is mindannyian a legnagyobb mértékben próbáltuk kiaknázni, a pihenésre és ismerkedésre is alkalmas szünetekben a kert üde, zöld füvét, virágba borult fáit laktuk be, és friss levegőjét szívtuk magunkba. Az est fénypontja az a bemutató volt, amit minden csapat előkészített, hogy a maga világát és működését ismertesse másokkal is. Mindhárom csapatnak sikerült izgalmas és a többieket is megmozgató ismertetővel előrukkolni.

Vasárnap reggel szintén áhítattal kezdtünk, ezúttal Bardócz Csaba ikafalvi lelkész vezérlésével. A kiscsoportos tevékenység ismét gazdag és rendkívül hasznos volt. Újra megfogalmaztuk, hogy célunk megmutatni másoknak azt, hogy Istennel élni lehet és jó. Éppen ezért fontos, hogy minél jobban ismerjük önmagunkat és munkatársainkat, hogy közös munkánk, közösségépítésünk minél hatékonyabb legyen. A nap hivatalos, záró mozzanata egy újabb nagycsoportos összeülés volt. Közös fénykép, pakolás, búcsúzkodás a viszont látás reményében...

Utazás volt, nemcsak a több száz kilóméter megtétele miatt...belső utazás is volt, saját világunk felfedezése, más oldalról való megismerése. Elindultunk valahonnan, aztán az utazás révén tapasztalatokkal gazdagodtunk, és végül megérkeztünk valahova, letisztultak bennünk a gondolatok és az érzések. Tennivaló még van bőven, de bennünk is van még erő és remény!

Ez a hétvége nem valósulhatott volna meg a Nemzeti Civil Alapprogram támogatása és a csoportvezetők önfeláldozása nélkül, hála érte!  

Kolozsvár,                                                                            Mátéfi Timea

2010. április 20.                                                                    III. éves teológiai hallgató

Vissza