A Keskeny Út sátor a Tusványos kedves mostohagyermeke, hiszen témáival nem aktuálpolitikai vagy közéleti kérdéseket boncolgat, hanem távolabbra és mélyebbre tekintve keres válaszokat olyan kérdésekre, melyek a közvélemény érdeklődésére méltán tartanak számot. Raff Róbert berecki református szórványlelkész „Világvége lesz?" című előadására megtelt a sátor.

Inkább menjünk sörözni
A világvége kérdéskörét az utóbbi évszázadban annyira kisajátították a különböző szekták és új nyugati vallási mozgalmak, hogy szinte bátorságszámba megy egy történelmi egyház lelkészének erről beszélni. Mintha tabuként kezelnénk ezt a témát, vagy csak egyszerűen nem szeretünk szembenézni ezzel a kérdéssel. Hatványozottan igaz ez egy olyan táborban, ahová a résztvevők azért érkeznek, hogy jól érezzék magukat. 
Az előadás helyszínén a sátor előtt várakozva egy húszas évei elején járó pár haladt el mellettem. A lány felfigyelt az előadás címére és megcsillant a szemében az érdeklődés, kérdőn nézve a barátjára, bemenjenek-e. A fiú részéről szinte szemrehányóan jött az elutasító válasz: „Ilyen korán nem akarom elrontani a kedvemet, inkább menjük sörözni."

Lesz világvége
Az előadás bevezetőjében Raff Róbert mindjárt két dolgot leszögezett. 
Az egyik, hogy a címben megfogalmazott kérdésre egy határozott igennel válaszolt. Református hitvallásunk szerint lesz világvége, ugyanakkor azt is elmondta, ha valaki azért jött, hogy megtudja, mikor lesz ez, akkor kár az idejét tovább fecsérelni, mert erre nem fog az előadásban pontos választ kapni. A Bibliában leírt eszkatologikus jelek mellett a keresztyén ember érdektelenül nem mehet el. A népek ideje és a millenniumi, ezeréves időszak – vagyis a kor, amelyben élünk – arra figyelmezet mindenkit, hogy az eszkatologikus idő lineáris folyamata elkezdődött. Ebben a kontextusban kell figyelnünk a „nagy nyomorúság" jeleire. 
A hamis próféták megjelenése, az okkultizmus elterjedése,  az asztrológiai jelek iránti robbanásszerű érdeklődés arra figyelmeztet, nem vehetjük félvállról ezeket a jeleket. Látnunk kell, milyen intenzitással fordulnak az emberek a Sátán korlátolt jövőmegmutató képességeihez. Az éhínség, természeti katasztrófák, nemzetközi konfliktusok, hamis és törékeny békeillúziók, a környezetszennyezés és -pusztítás, az emberi kapzsiság elhatalmasodása szintén ennek a folyamatnak jelei.

Megúszhatjuk?
A földi lét megszűnésére utaló jelekkel szembesülve adódik a kérdés, hogyan úszhatjuk ezt meg. Mit tehetünk? A világvégére készülve jobb tanács nincs, mint felkészülni az örökkévalóságra. Nem megúszni kell, hanem tudatosan készülni rá. Sok emberben ez a kérdés félelmet, pánikhangulatot okoz, ezért inkább a struccpolitikát választva nem akar szembenézni ezekkel a jelekkel, tagadja létezésüket és hamis illúziókkal és hurráoptimizmussal szemléli a világ folyamatait. Az előadásnak nem a pánikkeltés a célja, hanem a tudatébresztés és figyelemfelkeltés. Fel kell ismernünk és tudatosítani kell magunkban a személyes keresztyén felelősséget és kötelességet, mely csupán megerősített istenhit által érhető el!

Az előadó közvetlensége és hitelessége, az előadás dinamikussága és néhol a humor felbukkanása feloldotta és emészthetővé tette a téma komorságát. A másfél órás előadás végén örömmel nyugtáztam magamban, hogy a fent említett táborlakóval szemben én nem a sört választottam.

Forrás: Parókia portál (Szöveg: Juhász Ábel, református lelkipásztor) http://www.parokia.hu/hir/mutat/3710/