10 éve a 25 éves Tusványoson

2014. július 22-27-e között zajlott a 25. Tusványosi Szabadegyetem, fesztivál, ahol a Keskeny út missziós sátor is jelen volt. A történetekből történelem mottó teljes egészében ráillett a missziós sátorra is, hiszen 10 éves szülinapot ünnepelt az idén.

            Az ökumenikus sátor alapcélkitűzése a hiteles keresztény élet felvállalása, felmutatása felekezettől független keresők és egyházból kiábrándult, ateista, netán hívő fesztiválozók számára. A program mindig a ráhangoló nappal kezdődik, mert a keskeny utasok fontosnak tartják a programért, a teljes fesztiválért való imádkozást.

A program bejáratott forgatókönyv szerint működött, lehetőséget adva a bulizó fiataloknak a másnap 11. órától kezdődő hangolóra. Szerdán Kádár János-Zoltán teológiai hallgató kifejtette, hogy Isten time linerén egy meghívás van közzétéve, amelyre mindannyian reagálhatunk pozitív módon, a kérdés csupán az, mennyire készültünk fel arra, hogy barátként fogadjuk el Jézust. Hatásos volt az utolsó effektus, ami színházi nyelvre fordította le a kereszténység lényegét, a Jézus megfeszített szelfije ugyanis átváltott a feltámadottá. Bustya János lelkész-tanár a Fészbuk dzsénörésön címmel tartott előadása leleplező módon közelítette meg a mindenki által ismert és mondjuk ki, kedvelt facebook közösségi oldalt. Elképesztő pontossággal felépített adatbázissal demitizálta a facebookot, mely manipulatív stratégiákkal működik. Az előadás végkicsengése persze nem az volt, hogy töröltetnünk kell magunkat a közösségi oldalról, hiszen annak pozitív hozadéka is van, hanem a tudatos használatra figyelmeztetett. 16 órától élményszínház várta a jelentkezőket, és igazán érdekfeszítő volt figyelni az önmagukkal szembesülő protagonistákat, akik saját életük szereplőivé váltak.

Csütörtökön Andorkó Attila unitárius lelkész tartotta az áhítatot, a bethesdai betegről szóló történetet keretezve át, hiszen a beteget nemcsak bénasága, de félelme is fogva tartotta. A lelkész a gondolat teremtő és gátló erejét emelte ki, és felhívta a figyelmet a bűnök elengedésére. Példája egy félig telt pohárról szólt, melyet kinyújtott kézzel lehet tartani akár egy órán át, ha viszont több órán keresztül kell tartani iszonyatos súllyal nehezedik a fogva tartóra. Ehhez hasonló a lelkiismeretet fogva tartó bűn vagy negatív gondolat. Az előadást Ruszka Sándor kézdivásárhelyi iskolalelkész tartotta a Félelem – Fél elem, avagy (F)élni? címmel, tükröt tartva a hallgatóság elé. Ahogy ő mondta, nem könnyű szembenéznünk félelmeinkkel, hiszen azok életünket, aktivitásunkat béníthatják meg. Fritz Riemann rendszerén keresztül váltak láthatóvá a szkizoid, depresszív, kényszeres illetve hiszteroid személyek tulajdonságai. Félelmeinkre gyógyírt is adott Krisztus által, hiszen „A teljes szeretet kiűzi a félelmet.” A délutáni program 16 órától kezdődött, és a kézműves foglalkozáson a bogozás, rajzolás, agyagozás tevékenységein keresztül személyes istentapasztalatokról, élményekről, hitről, önmagukról beszélgettek a fiatalok. Az esti film C.S.Lewis életének tragikus szerelmét követte végig, az Árnyékország summája e két mondatban foglalható össze: „A mostani boldogság a majdani fájdalom része.”, illetve „A mostani fájdalom a majdani boldogság része.”

Pénteken a megszokott hangolót követően Ruszka Sándor iskolalelkész arra kereste a választ, hogyan lehetne hitelesen körülírni az egyház fogalmát anélkül, hogy ne csupán egy intézményt lássunk benne, mely az egyházadó beszedésével, illetve az egyházi szolgálatok elvégzésével foglalkozik. Külön megtiszteltetés volt számunkra, hogy jelen volt a kerekasztal – beszélgetésen Főtiszteletű Kató Béla az EREK püspöke. Az unitárius egyházat Székely Kinga Réka képviselte. A moderálást Bardócz Csaba ikafalvi lelkész vállalta. A beszélgetősből kiderült, hogy nem az a kérdés, hogy van-e szükség egyházra, hanem az, hogy milyen egyházra van szükség? A hölgy előadó azt, hangsúlyozta, hogy az embernek alapvető igénye a lelki élet. Véleménye szerint, ha ma megszüntetnék, az egyházakat holnap mind újra alakulnának, mert emberi szükséglet hívta őket életre. A püspök úr azt hangsúlyozta, hogy „ Az egyház nem csak úgy, önmagától fejlődik, emberek élnek benne. Ha valaki hitelesen tud Istenről a másik embernek beszélni, és az Ő törvénye szerint cselekedni, ebből következhet az, hogy mások is követők lesznek. Az egyházban élni egy életforma, nem csak egy alkalomszerű találkozó.”

Szombaton, sátorbontás előtt egy házaspár Margulescu Cotizo és Melinda Előttem az élet, és nem látok tőle semmit: avagy hogyan találjam meg a hivatásomat? c. előadáson vettek részt az érdeklődők. A házaspár az előadásban a kitartásra buzdított. Ha valami nem sikerül, akkor nem szabad feladni, ha valami az első próbálkozásra nem is, de az ezredikre biztosra sikerül, mint Edisonnak az izzólámpa.  A Keskeny út – sátor sajátos kezdeményezéssel, amolyan pilóta-programmal bővült, ui. naponta működtette a baba-mama klubot, ahol gyerekjátékok és önkéntesek várták az odalátogatókat.

            A legizgalmasabb pillanatok mégis azok voltak, amikor közösen tapasztaltuk meg Isten nagyságát és erejét: ahogy hozzánk küldte a KGB-angyalokat és ők sörivás közben húzták fel a sátrat, vagy amikor délelőttönként kivétel nélkül megjelentek a sátorban és beintették a 9-es dalt, a himnuszt. Vagy sorolhatnám azokat a reggeli álmos pillanatokat, amikor az átázott, gumicsizmás, didergő társaság a fesztiválozókért és az eltűnt fiúért imádkozott...vagy a vagány jameléseket... És mégis egységként éltük meg a bakikat is Isten házában, ahogyan egy KGB-tag az agyongyötört, vízfoltos sátrunkat nevezte. Mert a sátorban jó volt együtt lenni. SDG!

                                                                       Ruszka Margó

A Tusványosról további részletek itt olvashatóak!

Vissza