Az idén 10 éves Keskeny út missziós tábori sátor már szervesen beépült a múlt héten lezajlott Tusványos színes programjába. A történelmi egyházak értékeit képviselő, egyetemistákból, önkéntesekből és lelkészekből álló csoport tabutémák feszegetésével, a fiatalokat érintő mindennapi gondok felvetésével hívta fel idén is magára a figyelmet.

Újdonság volt idén, hogy gyerekmegőrző is működött, így az egyre gyakrabban kilátogató kisgyerekes szülők kényelmesen részt vehettek a programokon, míg az önkéntesek játékokkal, kifestősökkel foglalták le a csöppségeket.

Szerdán Kádár Zoltán János teológus hallgató Kapcsolatdinamika a mai fiatalok körében: szerelem – szakítás – szerelem, avagy Hányszor lehet szerelmes az ember? címmel tartott előadást, melyben a fiatalok párkapcsolati gondjai kerültek terítékre. Az előadáson, mint ahogy a Keskeny útnál az már megszokott, a személyes kérdések, a közönséget leginkább foglalkoztató témák domináltak.

Csütörtökön nagy érdeklődés övezte Fülöp Júlia unitárius lelkésznő előadását, melynek címe: Te vagy a téma. A beszélgetés közben minden jelen lévő lehetőséget kapott arra, hogy a felsorolt jellemzők alapján beazonosítsa magát, majd egy teszt elvégzése után kiderült, a saját magáról alkotott kép mennyire felel meg a valóságnak. Sok résztvevőnél más eredmény jött ki.

Nem tudni, hogy hirtelen elhatározás, vagy jól felkészült terv volt-e két fesztiválozó fiatal kérése, mellyel a Keskeny utasokat megkeresték, de mindenképp örömteli ünneppé varázsolták a pénteki napot, amikor bejelentették: a missziós sátor, a közönség és Isten színe előtt szeretnék eljegyezni egymást. Bardócz Csaba lelkipásztor köszöntőjében az igazgyöngy példázatára hívta fel a két fiatal és a hallgatóság figyelmét, ahol az ember, aki az igazgyöngyöt megtalálta, minden mást elengedett, hogy a számára legértékesebbet megszerezhesse és megtarthassa. Az is elhangzott, hogy ez az egymásnak mondott igen mindenki másnak mondott nem is egyben.

A Bonus Pastor Alapítvány munkatársai is helyet kaptak a missziós sátor programjában, szombaton ugyanis nyíltan és őszintén beszéltek szenvedélybetegségkről és a gyógyuláshoz vezető nehéz útról. A megszólalók nem előre megírt szöveggel készültek, hanem spontán vezették a beszélgetést, saját történeteik elmesélésével tettek bizonyságot gyógyulásukról. A játék-, drog- és alkoholfüggőségről, és az ebből való kilábalás lehetőségéről nem lehet eleget beszélni, hiszen senki nem tud az akaratával úrrá lenni azon, ami fölött a kontrollt már elveszítette, azonban ha értelmét látja a küzdelemnek, lehet segíteni rajta.