Vegyél
pénzt!
A társadalmi normák és a kollektív gondolkodásmód oly mélyen gyökereznek
bennünk, hogy felfogásunkat bizonyos dolgokról teljesen egysíkúvá teszik,
melyek klisékké kövesednek bennünk. Ha például meglátunk egy embert az út
szélén kuporogni, kezében egy táblával, előtte egy felfordított kalap, akkor
meggyőződésünk, hogy az egy koldus. De vajon minden esetben törvényszerű-e,
hogy az?
A Keskeny út sátor tusványosi tevékenységéről már egy korábbi cikkünkben
beszámoltunk, most azonban olyan akciójukról szeretnénk tudósítani, ami
nemcsak a sátorba látogatókra volt hatással, hanem mondhatnánk, a fél tábort
elérte, beszéltek róla. A flashmob-szerű akció ötletgazdája Kádár Zoltán
János teológus volt, aki a sátori áhítatokat is tartotta reggelente.
A tábor egyik legforgalmasabb csomópontja az, ahol több ösvény is
találkozik, két sátor is van az út mellett, de itt halad át az, aki a
kempingbe akar bejutni, és a közelben van a sátorozásra kijelölt hely is. Ez
a kereszteződés volt a flashmob helyszíne.
Ezen a forgalmas helyen nagy feltűnést keltett a pödört bajuszú,
napszemüveges fiatalember, akinek egyik kezében egy piros cowboy kalap volt,
a másikban egy tábla: „Vegyél! Nekem adatott bőven!" felirattal. A kalapban
volt hét egylejes, amit szét szeretett volna osztani a táborozóknak. Az
akció első felében az arra járók megrökönyödve néztek a fiatalemberre.
Egyesek el sem olvasták a tábla szövegét, meg voltak győződve, hogy koldulás
van a dologban, még az egyik biztonsági ember is nagy lendülettel érkezett,
hogy eltávolítsa a „nemkívánatos koldust". Olyanok is voltak, akik
elolvasták a feliratot és azt keresték, hol a kamera, nem nyúltak bele a
kalapba, mert nem szerették volna, ha a fél tábor később rajtuk nevet. Akik
elolvasták a feliratot és nem gondoltak semmi átverésre, azok sem mertek
pénzt kivenni a kalapból, mert valami belső fék gátolta őket, hogy
elfogadják, az életben vannak fordított előjellel történő dolgok is.
Nagyon érdekes párbeszédek kezdtek kibontakozni a teológus fiatal és az arra
járók között. Az egyik egyetemista szinte felháborodottan kérte számon, hogy
milyen jogon osztogat pénzt. Kádár Zoltán János visszakérdezett, hogy „te
még nem kaptál senkitől ajándékot?", mire az illető egyetemista szinte
kikelve magából kezdte magyarázni, hogy a pénz nem ajándék, azért meg kell
dolgozni, azt nem lehet csak úgy osztogatni. Mások úgy érezték, nem kivenni,
hanem betenni kell a kalapba, úgyhogy az összeg elkezdett duzzadni, egy
adott pillanatban már több mint ötven lej volt a kalapban. Nem véletlen,
hogy Jézus Krisztus is a kisgyermeki lelkületre bízza az Isten országának
titkait, hiszen a romlatlan gyermeki lelkület még nincsen telezsúfolva és
megterhelve társadalmi klisékkel. Történt ugyanis, hogy a jeget két
kisgyerek törte meg. Mikor Kádár Zoltán János kínálta őket, hogy egy fagyira
valót vegyenek ki a kalapból, minden további nélkül megtették. A végén több
óra után csak nagy nehézségek árán fogyott el a kalapban lévő pénz.
Ez
az akció nemcsak a Keskeny út sátor népszerűsítését szolgálta, hanem
egyfajta társadalmi görbe tükröt tartott mindenki elé, mintegy jelezve, hogy
a kialakult előítéleteket, sztereotípiákat mennyire fontos lenne lebontani.
Az akció után beszélgettem Bardócz Csaba lelkipásztorral, sátorvezetővel és
Kádár Zoltán Jánossal, akik egybehangzóan elmondták, hogy a kétezer éves
keresztyén életvitel és értékrend még mindig reális és életképes
alternatívát jelent ebben a modern és oly gyakran értékvesztett világban.
Kissé „fesztiválosítottuk" a Keskeny út missziós sátrat, aminek a mai akció
is bizonyítéka volt, ugyanis egyre erősebb impulzusokat szeretnénk adni az
embereknek, hogy lebontsuk az előítéleteket – mondta Bardócz Csaba.
Szeretnénk, ha elgondolkodnának az emberek azon, hogy mit jelent adni és
kapni – foglalta össze az ötlet lényegét Kádár Zoltán János, majd
hozzátette: ne higgyék, hogy az egyház mindig csak támogatást kér és vár az
emberektől. „Ugyanakkor az akció meggyőzött arról, hogy a Tusványoson részt
vevők jó emberek. Amikor ugyanis megértették az akció üzenetét, sokan
támogatták is a kezdeményezést, volt, aki tett a kalapba, és így többen
vehettek ki belőle pénzt" – mondta.
Ez a flashmob ugyanakkor olyan irányt mutatott az egyház számára is, amin
keresztül sokkal több embert meg lehet szólítani vagy legalábbis
gondolkodásra lehet ösztönözni. Sok ilyen missziós lelkületű teológusra és
lelkipásztorra lenne szüksége a református egyháznak is, mint amilyen Kádár
Zoltán János.
Juhász Ábel
(Forrás:
Parókia.hu)
Vissza
|