„Keskenyúti" történetek

Lehet-e sikeres egy fesztiváli forgatagban, koncertszínpadok és sörcsapok árnyékában egy keresztyén témákat boncolgató, keresztyén értékrendet valló és hirdető ökumenikus missziói sátor? Ha az idei Tusványos eseményeit nézzük, egy erős imperativusszal kijelenthető: IGEN!
Immáron tizenegyedik éve van jelen egy sátorral a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban a „Keskeny út" Ökumenikus Fesztiválmissziós Csoport. Az előző években portálunkon már írtunk néhány tevékenységükről, és az idén is kiemelt figyelmet szentelünk nekik. A sátor mottója: „Jöjjetek a Keskeny útra" volt, programja pedig egy jól kialakult és bevált sémát követett. A reggeli fesztiváláhítat után egy előadásra került sor, majd gyermekfoglalkozások következtek, délután pedig élményszínház, gitárest és „zsíros kenyeres" beszélgetés töltötte ki a napot.

Bardócz Csaba lelkipásztor, sátorvezető elmondta, arra törekednek, hogy olyan nyelven szóljanak Isten dolgairól, beszéljenek keresztyén értékrendről, ami az egyházzal kapcsolatot nem tartó fiatalok számára is érthető és vonzó lehet. Azt is megtudtuk, hogy az előző esztendőkben az volt a sátor fő célkitűzése, hogy fogadja a betérő érdeklődőket, idén azonban a sátor munkatársai is többször kimentek a táborba, hívogatni minél több érdeklődőt a sátori eseményekre.
Az idén bevezetett karszalagos tábori beléptető rendszer a Keskeny út szervezői szerint is pozitív hatással volt, hiszen így a hangsúly a fesztiválról a szabadegyetemi jellegre tért vissza. A Keskeny utasok saját karszalaggal készültek, amely inkább missziós jellegű volt. Amint Bardócz Csaba fogalmazott: „idei missziónk egyik újdonsága az Isten szeret téged! feliratú karszalag. Ezt nem amiatt osztogattuk, mert ezzel valahova ingyenesen be lehet lépni. Azt viszont tudjuk, hogy aki e három szó üzenetét hiszi, az majd valamikor, valahová ingyen léphet be, mert helyette már Valaki kifizette a beugrót!" Ezeket a karszalagokat nem csak az előadásokon részt vevők, hanem a tábor sok lakója is büszkén viselte. A Tusványos főszervezőjének karján is láthattunk egyet, de az elsőt Tóásó Előd kapta.

A reggeli fesztiválos áhítatokat Kádár Zoltán János negyedéves teológiai hallgató végezte. Az ő nevéhez fűződik az egyik nagy érdeklődést kiváltó flashmob is, de erről a későbbiekben még bővebben beszámolunk. Az előadások szintén olyan témákat boncolgattak, amelyek könnyed nyelvezettel komoly kérdéseket hoztak közel az érdeklődők számára. Legnagyobb erősségük talán az volt, hogy konkrét életpéldákkal alátámasztva „életszagúan" közelítettek meg elméleti kérdéseket. Szerdán Paizs József lelkipásztor Kapcsolatdinamika a mai fiatalok körében: szerelem – szakítás – szerelem. Hányszor lehet szerelmes az ember? címmel tartott előadást, csütörtökön Fülöp Júlia lelkipásztor Te vagy a téma! címmel beszélt önismereti kérdésekről, pénteken Beke Boróka lelkipásztor Édesanyaság, avagy a karrier címmel tartotta meg egy gyermekfoglalkozással párhuzamos előadását, szombaton pedig Kozma Ferenc Gyógyulás a szenvedélybetegségekből – Van esély! címmel tartott előadást.

Az esti zsíros kenyeres beszélgetések is izgalmasnak bizonyultak. Pénteken Fakhouri József libanoni édesapától és székely édesanyától származó ifjú mesélt mindarról, ami a Közel-Keleten és a fekete kontinensen zajlik, valamint arról, hogy az itteniek hogyan élhetik meg keresztyénségüket.
Már beszámoltunk róla, hogy pár évvel ezelőtt egy fiatal éppen a missziós sátor munkájának köszönhetően keresztelkedett meg. A csoda folytatódott, ugyanis idén két fiatal eljegyzési szertartására került sor a Keskeny út sátorban, ahol Isten áldását kérték közös életükre. Bardócz Csaba lelkipásztor Igével köszöntötte a fiatalokat. Az igazgyöngy példázatára hívta fel a két fiatal és a hallgatóság figyelmét, ahol az ember, aki az igazgyöngyöt megtalálta, minden mást elengedett, hogy a számára legértékesebbet megszerezhesse és megtarthassa. Mint mondta: amikor egy férfi és egy nő egymásnak igent mond, az magába foglalja azt is, hogy mindenki másra nemet kell mondaniuk.

A rövid nadrágos lelkipásztor, a skót szoknyás, napszemüveges, gitáros „kántor", a függönyanyaggal fátylazott mennyasszony és a szalmakalapos vőlegény kissé bizarr összhatást keltettek. Egy idősebb, konzervatív szemtanú kissé rosszallva tette fel a szertartás végén a kérdést: „ez hogyan fér össze a Bibliával", mire a tömegből valaki egyből válaszolt: „ez is a Biblia". Egy missziós sátornak az a feladata, hogy oda is elvigye az evangélium üzenetét, Isten kegyelmét és áldását ahol talán nem számítanak rá.
A Keskeny út sátor munkáját minősíti, hogy amíg a tábor területén lévő sátrak nagy többségében a déli kánikulában tíz-húsz ember ült és hallgatta az előadásokat, itt minden nap kicsinek bizonyult a sátor, hiszen 50-70 ember volt kíváncsi a missziós programokra, előadásokra. A szervezők becslése szerint a sátorban öt nap alatt több mint ezer ember fordult meg hosszabb-rövidebb időre. Isten gazdag áldása legyen a szervezők munkáján, hogy a megkezdett missziós szolgálatot még sokáig tudják folytatni azzal a jókedvvel és lelkesedéssel, amit idén is megtapasztalhattak a látogatók!

Juhász Ábel

(Forrás: Parókia.hu)                                                                                                                          

Vissza