Paizs József azt találta mondani Szexuális zavarok, avagy mitől van 50 árnyalata a szürkének című előadásában, hogy „a homoszexualitás betegség, amit gyógyítani lehet”. Ezt aztán jól felkapta a sajtó, kiragadta a kontextusból, és a segesvári lelkész magyarázkodásra kényszerült, mert meglátása szerint „félreértelmezték szavait”.

Előadást tartott Buzogány-Csoma István is, aki a család intézményét vette védelmébe. A szentivánlaborfalvi lelkész szerint ez azért aktuális, mert sokan „úgysem a papír számít” alapon ódzkodnak feladni „belső szabadságukat”. 

– A kapcsolatok az életben is úgy mennek, mint a Facebookon: felvillan egy esemény, aztán eltűnik. Ezt „mintázzák” a fiatalok a mindennapi életben is, tartanak attól, hogy valami állandót vigyenek az életükbe, pedig nem világos az, hogyha „úgysem a papír számít”, akkor miért félnek ennyire tőle – mondta az unitárius lelkész.

Buzogány-Csoma István kissé meglepődve tapasztalta, milyen csendben hallgatták meg az előadást, jóllehet „erősen felkészítették” arra, hogy „itt a beszédet az egynegyedéig lehet elmondani, onnantól a provokatív kérdésekre kell válaszolni”, és amikor egy csoport beült a hátsó padokra egy tálca sörrel, ezt beigazolódni látta. A provokáció azonban elmaradt. – Úgy láttam, több fiatal házasember fordult elő a sátorban, akiknek az előadás alatt megérkezett a feleségük, lehet, hogy emiatt nem mertek szellemeskedni éppen ebben a témában – kockáztat meg egy magyarázatot a lelkész.

A Keskeny út-sátor ugyanis nagyon sajátos hely, ahová mezítláb és csóré felsőtesttel be lehet ülni, bármikor be lehet szólni, és a lelkész szeme meg sem rebben, ha „körbepostázzák” a literes viszkit, vagy újabb üveg sört bontanak.  

Bardócz Csaba szerint nem lehet állandóan a „templom védelmében” ülni, ki kell menni az emberek közé. A Keskeny út-mozgalmat kezdeményező ikafalvi lelkész azt mondja: nem elég prédikálni, választ kell adni azokra a kérdésekre, amelyek az embereket foglakoztatják, akárki, akárhol, akármilyen körülmények között teszi is fel azokat. 

Hogy milyen jelentősége van az emberek közé „leereszkedő” lelkészek munkájának, az is mutatja, hogy amikor két évvel ezelőtt, az igényeket kielégítendő, egy keresztelőt is megtartottak a sátorban, egy konzervatívabb székely nekik szegezte a kérdést: „aztán mi köze van annak, ami itt történt, az egyházhoz?”. „Bácsi – közölte vele egy marosvásárhelyi vadóc, a sátor földjére mutatva – ez az egyház!”  

A fesztiváloknak nincs vége, tehát a misszió folytatódik: a Keskeny út-sátrat jövő héten az EMI-táborban verik fel. 

Erdély András